Pszichorendelés

"És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz Titeket"

Hogy közelebb kerülj ahhoz, hogy az előző gyakorlatok során világossá vált szükségleteidet hatékonyan tudd átadni egy számodra fontos személynek, most egy kommunikációt fejlesztő gyakorlatot mutatunk be Nektek (páros gyakorlatról van szó). 
Sokszor ugyanis nem is annyira azzal van a baj, hogy 2 ember hogy viszonyul egymáshoz, hanem azzal, hogy lényegében “elbeszélnek egymás mellett”. Ez a gyakorlat segít közös nevezőre jutni, egy nyelvet beszélni a másikkal, legyen az illető a szerelmed, rokonod vagy egy jó barátod.

A cél, hogy információveszteség nélkül tudjatok beszélni egymással, azaz: 
-Halld meg, és mindent hallj meg, amit a másik mond Neked!
-és azt halld meg amit a másik mondani akart!

Döntsétek el, melyikőtök lesz először, aki mond valamit (“A” személy), amit majd a másik (“B” személy) vissza fog tükrözni neki.

A személy: mondj egy egyszerű (először egy viszonylag semleges, nem mélyenszántó problémákat érintő) állítást valamely érzésedről gondolatodról. Pl. Ma ahogy felébredtem, szorongani kezdtem, hogy dolgozni kell mennem.

B személy: ezalatt figyel, 
utána pedig megkísérli a saját szavaival visszaadni a hallottakat. Pl. Ma úgy ébredtél, hogy legszívesebben itthon maradnál.
ne értelmezz, 
viszont, ha túl bonyolult volt A mondandója, kérheted, hogy fogalmazza meg rövidebben. 
Végül kérdezd meg, hogy jól értetted-e, amit a másik mondott és érzett! (Ezzel kézzelfoghatóvá válik A számára, hogy igyekszel megérteni őt.)

A személy: válaszol, pl. Nem teljesen, be akartam menni dolgozni, csak féltem, hogy mi vár rám odabenn.
Addig folytatódjon a párbeszéd, amig A fél nem nyugtázza, hogy B jól érette, amit mondani akart.

Ez után jöhet a szerepcsere, most B személy mond egy mondatot, és A igyekszik minél jobban megérteni, és visszaadni a lényegét.

Ha ez először egy semleges közléssel ment, áttérhettek egy mélyebb témára, mondjátok el azt a másiknak, amit magatokról megtudtatok abból a korábban ismertetett gyakorlatból,amely során képzeletben utaztatok vissza gyermekkori otthonotokba. 
Hallgatóként feltehetsz tisztázó kérdéseket, 
és közelebb jutsz a másik fél valósághű megértéséhez, ha a másikban meglátod a “sérült gyermeket”