Csak nem úgy, ahogy azt hiszed!

Ismerős a jelenség?: Akármit is mond, pontosan tudod, mi jár a fejében? 

Lehet, hogy fölösleges kiborulnod! Helyette segítünk, hogy valóban meglásd, mit gondol a másik!

----------------------------------------------------------------

Virág élete az utóbbi pár hónapban kész katasztrófa, munkáját unalmasnak tartja, tanulmányait anyagi okok miatt felfüggesztette, szerelmi élete romokban, szüleitől (akikkel soha nem volt jó a kapcsolata) mostanában végképp eltávolodott, most aztán igazán szüksége lenne a segítségre!

Segítségre, de kitől? 

Bár elvileg sok barátja van, úgy érzi, teljesen egyedül maradt. Észrevette, hogy senki sem kíváncsi rá igazán, tehernek érzik folyamatos nyavalygását, negativitásával láthatólag mások kedvét is elrontja. Szökőévente még elhívják ide- oda, de azt is csak udvariasságból. 
Virág ezt nem is tudja a szemükre vetni: 
tökéletesen érthető, hogy a hisztire senki sem kíváncsi.

“Tisztában vagyok vele, mit gondol!”

Legtöbbünkkel előfordul, hogy időnként szent meggyőződésünk, hogy tudjuk, mit gondol a másik.

Pl.:

- Tuti hülyének néz a főnököm, amiért összevissza hebegtem az osztrák partnernek, nyilván ezért jelentette be, hogy hó végén mindenkivel leül majd egy teljesítményértékelő beszélgetésre.

- Látom, milyen sandán pislantgat az új ruhámra a kolléganőm, biztos felszínes picsának tart, amiért ennyit költöttem egy rongydarabra.

- Minden tizedik üzenetemre válaszol a párom, nem is érdeklem egyáltalán.

Az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben gyakran eszünkbe sem jut megkérdőjelezni megállapításunkat, holott egyáltalán nem biztos, hogy igazunk van!

Ahhoz képesnek kéne lennünk a gondolatolvasásra! 

Márpedig úgy tűnik a kommunikációt más úton oldotta meg az emberi faj.

Ha a gondolatolvasási képesség birtokában lennénk, most nem nem lenne ez a cikk sem, hiszen teljesen fölösleges volna, csak kisugároznánk gondolatban, amit közölni szeretnénk. 

Emellett teljesen fölöslegessé válna a beszéd is, ami nyilván idővel ki is kopna, mint ahogy pl. a régen testünket borító szőrzet is elkopott az idők során.

A gondolatolvasási képességünkbe vetett hit tehát nem különb, mint 

a fekete-fehér gondolkodás árnyalatok helyett, 

a semmi alapján a legrosszabb kimenetelre következtetni, 

egy egyedi esetből messzemenő következtetést levonni, 

leegyszerűsítő címkékkel bélyegezgetni meg magunkat vagy másokat, 

vagy saját hibánknak betudni, ha valaki rosszul bánik velünk,

esetleg megrögzötten hinni, hogy valaminek így vagy úgy kellene történnie, ahelyett hogy szembenéznénk a valósággal és ezáltal könnyedebben megoldást találnánk stb. 

A gondolatolvasás ilyen formán tehát csak egy illúzió, logikai bakugrás. 

Azonban nem kell lemondanunk az élményről, hogy jól látjuk azt, ami a másik fejében jár!

Sőt! Most láthatjuk csak igazán tisztán! Ehhez viszont észre kell vennünk, mikor képzelünk túl sokat intuitív képességeinkről.

Ebben segítenek az alábbiak: 

A gondolatolvasás csapdája

- Félelmeink megtréfálhatnak: ahogy a sötétbe is ki- ki azt “látja bele”, amitől fél, úgy a másik fejéből is azt vélhetjük kiolvasni, ami a legfőbb aggodalmunk.
Ha nem vagyunk elégedettek német tudásunkkal, bármit is gondoljon vagy tegyen a főnökünk, könnyen lehet, hogy azt fogjuk gondolni, ő is hasonlóan vélekedik rólunk. 

- Mivel megfigyelésünk eddig is meglevő félelmeinkre rímel rá, nem kezdünk el kételkedni benne, így nem latolgatjuk az egyéb eshetőségeket, 
pl. hogy a kolleganőnk azért is nézhet, mert csinosnak lát. 

- Így persze esélyünk sem lesz átgondolni az egyéb eshetőségeket alátámasztó érveket: 
pl. egész nap ügyfelekkel tárgyal a párunk, kisebb dolga is nagyobb annál, minthogy velünk cseteljen, egyébként pedig ezer más dologgal kimutatja, hogy szeret.

- Ha pedig kritikátlanul hiszünk meggyőződésünknek, esélyes, hogy nem a valóságra, hanem a fejünkben élő képre fogunk reagálni, és olyan miatt aggódunk, dühöngünk, szomorkodunk stb., ami meg sem történt.

Mi történt, amikor Virág felhagyott a gondolatolvasással?
Avagy: 
Élet a sosemvolt gondolatolvasó varázslók ingoványán innen, 
a beszélő emberek birodalmában

Mit tennél fordított helyzetben?

- Szakember segítségével Virág felismerte, hogy ahogy neki sincs terhére, ha támogatni kell egy barátját, valószínűleg barátai is együtt éreznének vele, vigasztalnák, és még jól is esne nekik, hogy őszinte velük

Mi szól az ellen, amit kiolvastál a másik fejéből?

- Eddig bármikor, amikor szüksége volt barátaira, rendelkezésére álltak, és segítettek, amiben tudtak, illetve amikor elkezdett eltűnni a társaságból, sokan faggatták (eredménytelenül), hogy van-e valami gondja, és tehetnek-e érte valamit

Azon kívül amit beleláttál a másik fejébe, mi játszhatott még közre abban, hogy rosszul alakultak a dolgok?

Könnyen lehet, hogy benne volt a Te kezed is!

- Mivel azt gondolta, hogy senki nem kíváncsi rá, Virág rendre lemondta a találkozókat, és ha elment is úgy tett, mint akinek semmi baja, illetve csak felszínes témákról beszélt, nem arról, ami igazán foglalkoztatta. Barátai helyében ő maga sem sejtette volna meg, hogy baja van és törődésre vágyik.

Így aztán nem meglepő, hogy barátai előbb- utóbb tudomásul vették, hogy hiába is hívnák, másrészt nem tudtak arról, hogy Virág továbbra sincs jól.

Ezeket átgondolva Virág arra jutott, hogy talán tehet egyedülléte ellen. 

Ha nem lenne félnivalód attól, amit kiolvasni véltél a másik fejéből, mit tennél?

"Ha nem kéne attól tartanom, hogy a többieket csak fárasztja a panaszkodásom, ha biztos lehetnék benne, hogy érdekli őket a bajom, első dolgom lenne, hogy a segítségüket kérjem."- válaszolta Virág és ezen felbuzdulva leült barátaival, elmondta, hogy mi a helyzet, és hogy attól tartott, terhükre lesz, ha gondjaival nyomasztja őket, ezért húzódott el tőlük.

Kiderült, hogy barátait bántotta, hogy elhanyagolja őket, és fogalmuk sem volt az okáról. Elmondták, hogy eszük ágában sem lett volna elfordulni Virágtól csak azért, mert gondjai vannak. 
Sokat beszélgettek a Virág által eddig ki nem mondott témákról, és bár sok mindenre nem találtak azonnali megoldást, Virágnak az már önmagában nagy segítség volt, hogy újra azt érezte, érdekel másokat, törődnek vele, és egyáltalán nincs egyedül.

Ha tehát felfigyelünk rá, hogy anélkül gyártunk elméleteket, hogy másokat megkérdeznénk, úgy értették-e amit mondtak, ahogy mi azt érteni véltük, (már ha egyáltalán a  mondottakra támaszkodunk és nem a hallgatást értelmezzük saját szájunk íze szerint) akkor sok fölösleges feszültségtől kíméljük meg magunkat és másokat. 

Ha hangot adunk a kételyeinknek, semmi szükségünk nem lesz már a gondolatolvasásra, ellenben úgy láthatjuk a másik gondolatait, ahogy az csupán intuíciónkra hallgatva soha nem lett volna lehetséges.

Kételkedj elméleteidben és nyisd ki a szádat!

Írta: Böhönyey Márta és Tóth Melinda