Lelki bajaink kulcsai vagy veszélyes fegyverek?
Kerüljük-e a túlgondolást? Gondolkodjunk-e minden körülmények közt pozitívan?
Két mostanság népszerű fogalomról rántjuk le a leplet, és nyújtunk azonnal bevethető alternatívát!
A TÚLGONDOLÁS ÉS A POZITÍV GONDOLKODÁS
---------------------------------------------------------------
A TÚLGONDOLÁS
Tévesen azt hisszük, hogy ha sokat gondolkodunk,
spekulálunk valamin, akkor az már túlzó, és jobban tennénk, ha egy huszárvágással megszakítanánk a folyamatot, és túllépnénk a csalódáson vagy az esélyeink latolgatásán.
Ilyenkor azonban a látszat ellenére nem túl sokat, hanem túl KEVESET gondolkodunk- vagy legalábbis keveset gondolkodunk JÓL.
Ha az idegesítő gondolatoktól meg akarunk szabadulni, több látszólag jó, valójában azonban messze nem célravezető, mi több, akár káros utat választhatunk.
>>Első tévút: Ne gondold túl! avagy “Felejtsd már el Józsit!”
Távolít a végső megnyugvástól, ha a nyugtalanító gondolatokat el akarjuk magunkban hallgattatni.
Mielőtt belemennénk, hogy ez miért nem jó, máris leszögezhetjük, hogy ha jó, ha se, de LEHETETLEN!
Ugyanis ha valamire nagyon nem akarunk gondolni, biztos, hogy gondolni fogunk rá.
Akár ki is próbálhatjuk!
Ne gondolj a fehér elefántra mostantól 5 percig.
Nem sok idő, de azonnal jelezzétek, ha ismertek olyat, akinek sikerült!
Ha nem gondolunk bele abba, mi igazán nyugtalanít, nem is fogunk megszabadulni tőle, kísértetként visszajár, hiába hessegetjük.
>>Második tévút: Gondolkodj pozitívan!
A POZITÍV GONDOLKODÁS
Nem csak a hessegetés nem ér semmit, de az sem sokat, ha kicsit leállunk nyugtatgatni magunk, pl ilyesféleképpen:
“Nem is lesz semmi baj!”
“Csak egy szúnyogcsípés!“
“Biztos, hogy sikerülni fog!”
A dolog veszélye, hogy abban a hitben élhetünk, hogy megtettük a megtehetőt, előírásosan pozitívan gondolkodtunk.
Aztán kicsivel később tanácstalanul állhatunk, mert a nyugtalanság így vagy úgy, de továbbra is utat tör!
A probléma ugyanis az, hogy a vigasztalást, nyugtatgatást magunk se hisszük.
Nincs ebben semmi furcsa és nem is attól fogunk megnyugodni, ha átvágni igyekszünk magunk, és még többet mantrázzuk a pozitívnak hitt gondolatokat.
Ha nyugtatgatjuk magunkat, úgy viselkedünk magunkkal, mint a viccben az anyuka a gyerekével. “Nincs is Neked vízfejed kisfiam, menjél, aztán hozzál öt kiló krumplit a sapkádban!”
A VALÓDI MEGOLDÁS:
NYUGTASD MAGAD VALAMI HIHETŐVEL!
Ne gondolkodj mindenáron pozitívan - Gondolkodj reálisan!
-
A nyugtatgatással az a baj, hogy nem reflektálunk félelmeinkre, hanem csak egyoldalúan annak ellenkezőjéről győzködjük magunkat. Szociálpszichológusok kimutatták, hogy ennél jóval hatékonyabb, ha két oldalú meggyőzést alkalmazunk, félelmeink cáfolatával.
Pl. “Biztos, hogy megbukok a vizsgán”
Pozitívnak vélt nyugtatgatás: Tuti átmegyek, én vagyok a legokosabb
Valódi megnyugtatás:
-Eddigi pozitív tapasztalatok számbavétele:
Mivel sokszor vizsgáztam már, és ezek többségén nem csak, hogy átmentem,
de jól is sikerült,
mi több, jobban, mint a többségé,
ha ugyanúgy felkészülök, mint eddig, valószínűleg ez is sikerülni fog.
-Valós problémák azonosítása:
Persze mivel ez egy nehezebb vizsga,
és sokan buknak rajta,
rosszabbak az esélyeim, mint máskor,
-Eddigi tapasztalatok számbavétele nehézségek leküzdésével kapcsolatban:
de mivel azért ezen is van, aki átmegy,
emberileg teljesíthető,
mondjuk a jobbaknak,
és és én is általában a jobbak közt vagyok.
Arról nem beszélve, hogy Tomi is átment ezen, akinek mindig én magyarázom el, amit nem ért.
- Bónusz: van, ami nem rajtunk múlik:
Részben szerencse is kell,
de az máskor is, mikor átmentem, szóval annyi vélhetőleg most is lesz,
-Legrosszabb eshetőség is túlélhető, akkor is van megoldás:
ha meg ne adj isten, nem lesz szerencsém, és igazságtalan lesz mondjuk a tanár, akkor ugyanazzal a tudással legközelebb másnál jó eséllyel átmegyek, s mivel ez nem rajtam múlik, fölösleges rajta aggódnom.
Mindent összevetve valószínűleg átmegyek.
Most már nyugodtan tanulhatok.
Ne kerüld a túlgondolást- Gondolj bele, mi a baj valójában!
-
Hasonlóképp jobban járunk, ha Józsit nem elfelejteni akarjuk, hanem rájövünk, mi az, amiért nem tudjuk elfelejteni.
A mindenkori Józsiktól azért nehéz szabadulni gondolatilag, s ebből fakadólag gyakran a tettek szintjén sem, mert azt gondoljuk, velünk van a baj.
Nem analizálnánk végeláthatatlanul Józsi tetteit, ha lenne megnyugtató válaszunk arra a kérdésre, amire ilyenkor valójában választ keresünk.
“Józsi elhagyott, tehát nem lehet engem szeretni, nem vagyok elég jó?”
Valójában nem is Józsit kell elfelejtenünk, hanem magunkat megnyugtatnunk, és nem nyugtatgatnunk (!) azzal kapcsolatban, hogy mégis szerethetőek vagyunk. És ekkor a Józsis gondolataink huss, elrepülnek, vagy legalábbis kezelhető mértékűre zsugorodnak, akkorára, hogy tudjunk Józsi nélkül élni.
Ha azonban akarva akaratlan ragaszkodunk ahhoz, hogy ne törődjünk azzal, ami zavar, a feszültség vissza fog térni vagy gondolatok, vagy testi tünetek formájában.
Arról, hogy hogyan tudja károsítani az egészségünket az a lelki feszültség, amit nem fogalmazunk meg sem mások, sem magunk számára, pl. az alábbi cikkeinkben olvashattok még:
Lelki tényezők szerepe a rákban
Hogyan gyógyítja a testet a pszichológiai kezelés
Írta: Böhönyey Márta és Tóth Melinda
