Túl késő!
Miért vesztegettem el azt az X évet?
Ennyi idősen?

Ha valami visszatérő fordulat a pszichológusnál, akkor ez az.
Egymástól független emberek dőlnek dugájukba, ideologizálják meg tétlenségüket ezzel a szólammal:

“korábban kellett volna”.

Minden csak viszonyítás kérdése!

Lehet, hogy ha korábban fordulok rá céljaim megvalósítására, most nem itt tartok. Lehet.

De...

ne feledjük, az óra most is ketyeg, és amíg kesergünk akkor is épp azt a hibát követjük el önmagunk ellen, ami épp a múlt vonatkozásban megbánunk.

Lehet, hogy 7 évet eltöltöttem egy kapcsolatban, ami úgy néz ki nem tett maradéktalanul boldoggá és úgy érzem kár lenne a 7 évet kukába dobni. 
És maradunk. Hisz a 7 év soknak tűnik. Viszont előrefele nem nézünk. Nem még több az az elkövetkezendő 47-57..stb év amit a 7 év megbecsülése érdekében feláldozunk? Sajnálhatnánk a 47 évet is!

Meg azt is ami éppen van. Ha most hirtelen amnéziásak lennénk, nem tudnánk az elmúlt 7 év “befektetésről” csak arra hallgathatnánk, amihez MOST kedvünk van, merre lépnénk? Biztos hogy az, ahogy a jelenlegi életünk muzsikál, elégedetté tenne, vagy más irányt vennénk?

Ha most hirtelen kiderülne, hogy 1 évünk, vagy 1 hónapunk van hátra mit tennénk bele, mit nem akarnánk kihagyni?

“Túl késő” - mondogatjuk sokszor, mégis olyan türelmesek vagyunk azzal, hogy belevágjunk. Mire várunk?

Az már csak hab a tortán, hogy mikor az elszalasztott fiatalkori lehetőségeken puffogunk, nem gondolunk bele, hogy mennyi mindenki élte legtermékenyebb, legkiteljesedettebb időszakát későbbi éveiben. A csatolt ábra azt mutatja, hogy az igen ismert Meki, Coca Cola feltalálóik élemedett korában született meg. Szó szerint öreg volt a gombaként szaporodó Kfc atyja, aki a felsorolás rekordere 65 évvel.

Nem az a kérdés hogy késő van-e, hogy öreg vagyok-e. Az a kérdés, hogy mi esik jól, hogy életem potenciális fő művén dolgozom-e?

Írta: Böhönyey Márta és Tóth Melinda