Nem kell választani!

Ezért:

Ha úgy érezzük, választanunk kell, hogy eszünkre vagy szívünkre hallgassunk-e, akkor bármelyikre hallgatunk is, rossz döntést fogunk hozni. 
A jó döntéseknél ugyanis eszünk és szívünk is “elégedett”. 

Azokban a döntésekben, ahol szívünk helyett eszünkre, vagy eszünk helyett szívünkre hallgatunk, nem valódi szükségleteinkre támaszkodunk, hanem valami olyanra, ami nagyon nem mi vagyunk, de mégis már megszoktuk, hogy így működünk: szükségleteinket figyelmen kívül hagyó káros berögződéseinkre, sémáinkra.


1-1 példán mutatjuk be, miért nem jó egyik vagy másik mellett dönteni, 
és azt is, hogyan lehet másként!

AMIKOR A “SZÍV” GYŐZ

Az ész szava: 

Zsuzsi esze azt diktálja, hogy ahogy eddig, most is szakítani fog vele a párja, amint úgy érezheti, megint megbízik benne, és elkezd vele tervezni. 

A "szívnek" hitt séma szava: 

Nem tudja viszont elhallgattatni magában azt a vágyat, hogy újrakezdje, valahányszor Sanyi visszakönyörgi magát. 

A séma:

Zsuzsi gyermekkorában megszokta, hogy

édesanyja nagyon labilis, válással fenyegetőzik, gyerekének indulatosan nekiesik, majd kiszámíthatatlan időkre távozik, visszatértekor azonban úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. 
Zsuzsi jobban örült annak, hogy édesanyja épp jelen van, mint amennyire épp megbántottságot érzett, így sosem kérte számon, inkább megkönnyebbülten átölelte. 

Zsuzsi megszokta, hogy az emberi kapcsolatok velejárója a labilitás, így nem éri meglepetésként,ha párkapcsolatait is ez jellemzi. Szinte ez a normális, nem is hiszi, hogy ha Sanyival szakítana, esélye lenne egy stabilabb fiúval találkozni, vagy ha ideig óráig nyugisnak is tűnne, idővel ne “bolondulna” úgyis meg.

A valódi szükséglet:

Zsuzsi valójában arra vágyik, hogy valaki biztos bástyája legyen, akire lehet számítani, ha szüksége van rá.
Ha valódi szükségletére hallgatna, figyelembe véve az eddigi tapasztalatait észrevenné, hogy vonzalma sokkal inkább szól anyjával kapcsolatos gyermekkori hiányérzetéről, mintsem Sanyi valós jó tulajdonságairól. Mivel a múltban el kellett hallgattatnia anyjával kapcsolatos dühét és szomorúságát, így Sanyival kapcsolatban sem figyel fel a hiányérzetére és fájdalmára.
Ha egyszerre hallgatna eszére és szívére, arra jutna, hogy minden alkalommal, mikor Sanyi mellett dönt újrateremti a múlt fájdalmát, és rájönne, hogy most dönthet másképp, hisz nem mindenki működik úgy a világban, mint a szülei.

AMIKOR AZ “ÉSZ” GYŐZ

András 8 éve él együtt párjával, régóta boldogtalan ebben a kapcsolatban, már nem is igen tudja megmondani, mi tartja barátnője mellett. Ha mérlegre teszi a pozitív és negatív dolgokat, a negatív serpenyő egyértelműen lejjebb billen. Nemrégiben összeszedte minden erejét, és szakított. Elvben. Gyakorlatban még mindig együtt laknak. 

András racionális férfinak tartja magát, mindig is büszke volt arra, hogy nem emocionális alapon dönt. Jelen helyzetben van egy eladásra váró saját lakása egy másik városban, itt pedig albérletben él (ex)párjával.

Az “észnek” hitt séma szava:

Nem fogja elszórni a pénzt egy új albérletre, amíg a lakása eladásával és egy itteni lakás megvásárlásával foglalkozik, hisz kifizetődőbb addig a közös albérlet felét fizetni.

A séma:

Ahogy szülei számára is csak a tökéletes teljesítmény volt megfelelő, és letolták, ha gyermekként ésszerűtlenül viselkedett, úgy András felnőtt korában is tartja ezeket a szabályokat: “pénzt kidobni nem ésszerű, tehát maradok a volt párommal közös albérletben, akkor is, ha ez saját érdekeim feláldozásával jár.” Ennek ára a mindennapos szenvedés, amit András barátnője okoz sértettségével, dühével, András okolásával és zsarolásával.

A valódi szükséglet: 

András valódi szükséglete, hogy azt tegye, ami jó neki, még akkor is, ha az nem is a tökéletes megoldás pénzügyi szempontból. Ha egyszerre hallgatna eszére és szívére, arra jutna, hogy nyugalma és a boldog élet lehetősége megéri egy albérlet árát, pláne, hogy jó munkahelye van, és ezt gond nélkül megteheti.

A pszichológussal folytatott kezelés segít, hogy sémáink helyett valós szükségleteinkkel foglalkozzunk, 
és ne eszünkre vagy szívünkre,
hanem ahogy egy “majdnem kész” kliensünk mondta:
“józan szívünkre” hallgassunk!
Ha lelkünk egészséges, nem kell ezek közül csak egyet választanunk!

írta: Böhönyey Márta és Tóth Melinda