A probléma: Hogy bízzak magamban, ha egyszer bénázom?
Sokunkra jellemző, hogy könnyen elkedvetlenít, hogy saját magunk vagyunk az akadálya annak, hogy elérjünk egy számunkra fontos célt.
Míg önbizalom fejlesztő sorozatunk előző részeiben önmagunk motiválása volt terítéken, és az, hogy ne feledkezzünk meg magunkat vállon veregetni, ha kisebb akadályokat sikerrel vettük, most a szinte elkerülhetetlen kudarcok, csetlés-botlások előrevivő kezeléséről lesz szó.
Az, hogy visszahőkölünk egynémely kihívástól természetes velejárója annak, hogy próblkozunk. Mi több hasznos is, hiszen új ismereteket szerzünk saját, akár tipikus működésünkről, amit így lehetőségünk van célszerűsíteni.
Ma a következő önnállóan is elvégezhető gyakorlatot hoztuk Nektek: Az vagy, amit megTeszel!
1. Írjatok ma egy listát arról, hogy mik voltak ezek a helyzetek,
2. Fogalmazzátok meg, hogy mire tippeltek, mi jutahatott eszetekbe, ami hátráltatott titeket a megvalósításban, s hogyan éreztétek magatokat emiatt!
3. Írjátok a pontok mellé, hogy egy általatok kompetensneknek ítélt ismerősötök ugyan ezt a helyzetet hogyan látta volna, hogyan érezte volna magát közben, mit tett volna ebben a helyzetben, hogyan oldotta volna meg.
4. Mi lett volna, ha ti is így tesztek? Képzeljétek el, amint ilyen módon léptek fel a szituációban, és legközelebb hasonló helyzetben ennek megfelelően próbáljátok ki magatokat (függetlenül attól, hogy magatoktól mit tennétek, gondolnátok, éreznétek)!
5. Végül jegyezzétek le a tanulságokat.
Példa:
A tervezés:
Hosszú távú célom: több időt töltsek a családommal, hiszen a legjobb emlékeim a családommal kapcsolatosak pl. 2 éve az a bizonyos társasparti gyerekeimmel együtt. Célom konkrétabban: hétköznap esténként is legyen legalább 2 órám amikor gyerekeimmel is együtt vagyok.
Hosszú távú célom érdekében a következő célt lenne jó elérnem ezen a héten: Amikor a munkaidő vége előtt 5 perccel új feladatot osztanak ki, ami sok órás munkával jár, ne kezdjek bele, hanem mondjam meg, hogy "Sajnos ma már legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudok a munka végére érni, mert ez a feladat x órányi munkát venne igénybe, ezért holnap amint elkészülök vele, várhatóan ekkor meg ekkor elküldöm."
Kivitelezéskor:
Sajnos nem sikerült ehhez a tervhez tartani magam mert az jutott eszembe, hogy 1. ha nemet mondok a főnökömnek, akkor ki fog rúgni. 2. Csak az nem csinálja meg a dolgát, aki lusta.
Mindezek miatt szorongani kezdtem, bűntudatom lett.
Az vagy, amit megTeszel gyakorlatunkkal felvértezve elmerengek:
Mit csinálna, érezne, gondolna ebben a helyzetben jó barátnőm, az okos és szakmájában elismert Piri?
Piri feltehetőleg nem gondolkodna ilyeneken mint én, hanem természetesnek venné és jogosnak gondolná, hogy kiáll magáért. Mindezt határozottan és kedves ártatlan arccal tenné, mivel neki biztos, hogy nem lenne bűntudata, és érdekes, nem is szoktak rá ilyemiért haragudni.
Amikor legközelebb hasonló helyzetbe kerülök eszembeötlik, ami rendesen, hogy szó nélkül csinálni kéne amire megkértek, de eszemejut Piri, és próba gyanánt kipróbálom "Pirisen" előadni magam.
Csodálkozva tapasztalom, hogy a főnököm jóváhagyja új viselkedésemet.
Sorozatunk folytatódik holnap!
