Egyre terjed a pszichológia, hurrá!- vs. Hoppá! De mi terjed valójában?

Pár soros frappáns életbölcsességek járványként futnak végig a közösségi oldalakon, és sokan ugrunk rá az azokra a lélektani témájú könyvújdonságokra, amelyek könnyed, ugyanakkor elgondolkodtató perceket ígérnek, különösen, ha ismert, (no pláne, ha botrányos az illető), aki írta.

Az írások egy része csak illúzióját kelti a mélyenszántó bölcsességnek, de valójában messze nem azok, sőt… 
Más ismeretterjesztő cikkekbe, előadásokba nem igen lehet belekötni, hiteles információforrások, lelki fejlődésünk segítői is lehetnének…

Tapasztaljuk, hogy nem egy kliensünk, igényességétől hajtva odáig megy, hogy egyetemi tankönyvek után kutat, hogy tiszta forrásból szívja magába a tudást.

Annyira elharapózott ez a jelenség, és az ebből fakadó gubancok, hogy úgy éreztük, közérdekű volna írni erről, mert sokakat pont a tudásszomj vezetett olyan zsákutcába, melybe jobb be sem sétálni, mint kivergődni. 

Alapos könyv ide, hiteles szerző oda, OLVASNI és egy pszichológussal folytatott munkának köszönhetően ÁTLÁTNI és ÁTÉREZNI - tetszik-nem tetszik- NEM UGYANAZ.

Hogy miért nem, azt jobban megérthetjük

a 33 éves Hanna példájából:

“Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre” Biblia

Hannának elege lett abból, hogy folyton ő marad alul, a pasija nélküle szervezi meg közös programjaikat, kollégája elhappolja előle a jó melókat.
Vesz egy sikerről szóló könyvet.
A könyv egyértelművé teszi, hogy az övéhez hasonló nyuszi mentalitással semmit nem lehet elérni az életben, a sikeres ember nem hagyja magát, mindig megtalálhatja a módját, hogy célt érjen.

Hanna értelmezése a következő: ügyeskedni kell.

Ennek szellemében a következőket teszi: 

-Pasija bűnhődjön csak, amiért kihagyta, ő nem fog vele hosszas egyezkedésbe bonyolódni, hol fáradtságra, hol ügyintézésre hivatkozva teszi azt, amihez épp kedve van, így mentve ki magát azok alól a programok alól, melyet párja szervezett, neki viszont nincs hozzájuk kedve.

-Munkaügyben kollégája háta mögött megpróbálja meggyőzni az ügyfeleket, hogy hozzá forduljanak.

Ami az eredményt illeti, elmarad a várttól:

-Párja ahelyett, hogy megértené, mennyire bántja Hannát, hogy kihagyja a programszervezésből, felháborodik, mikor kiderül, hogy folyton hazudik neki.

-Munka ügyben is kellemetlen helyzetbe kerül, mert a főnöke sérelmezi, hogy azzal, hogy a kollégája munkáját rossz színben tünteti fel, rombolja a cég arculatát.

Az nyilvánvaló, hogy sikerről nem beszélhetünk.
De miért maradt el mindaz, amit a könyv ígért:

1. FELISMERTEM! -DE MIT? :

Lehet hogy a könyv vezet tévútra!

Lehet, hogy a könyv nem volt szakszerű: Ezt Hanna nem ismerte föl, hiszen honnan is tudhatná, nem az ő szakterülete. 
A sikerről szóló könyvek egy része olyan stratégiákat javasol, amelyekkel valamilyen furfangos módszerekkel befolyásolhatjuk a másik viselkedését, méghozzá anélkül, hogy nyíltak és őszinték lennénk. Ez nagyon hatásosnak tűnhet, vonzó lehet a kezünkbe kaparintani ily módon a hatalmat, de a hatás szükségképpen elmarad, ahogy Hanna esetében is.
A siker kulcsa ugyanis nem a másik manipulálása, hanem a nyíltság (asszertivitás), és a kettő nem összekeverendő.

2. Lehet, hogy félreértjük, hova “akar” vezetni a könyv, 
avagy A KÖNYV NEM VÁLASZOL, JÓL ÉRTETTÜK-E

A példánál maradva akkor is könnyen összetéveszthetjük az önérvényesítést és a manipulációt, ha a könyv vagy az előadás valóban szakszerű, azonban akarva- akaratlan mi vagyunk azok, akik saját szájunk íze szerint értelmezzük az olvasottakat, hallottakat.

Pl. Hiába szól a korrektül megírt ismeretterjesztés arról is, hogy az érdekérvényesítés módja nem az, hogy kicselezzük a másikat, hanem hogy nyíltan beszélünk arról, minket hogyan érint a másik viselkedése, s helyette mi esne jól, 
Hanna szeme mégis átsiklik ezen a részen , 
ellenben megpihen azokon a sorokon melyeket tud (tudni vél) hova rakni. 
Azonban a konfliktust továbbra is kerüli, ahogy annak előtte is, csak erre épp más eszközt választ.

Könnyen lehet, hogy nem jól értettük: SZELEKTÍV FIGYELEM ÉS ÉSZLELÉS

A dologért egy eredetileg nagyon is hasznos tulajdonságunk a felelős. 
A megszámlálhatatlanul sok ingerből, ami körülvesz, kénytelenek vagyunk válogatni (természetesen nem tudatosan) aszerint, hogy melyik érdekes számunkra és melyik nem. 

3. A könyv azt sem veszi észre, hogy nemcsak, hogy nem jól értettük, hanem már megint a RÁNK JELLEMZŐ MÓDON ÉRTETTÜK FÉLRE azt, amit olvastunk/hallottunk.

- Ami illeszkedik az eddig megszokott világképünkhöz, életvezetésünkhöz 
(ld. séma-sorozat)
azt tudjuk hova rakni, az ilyet elkönyveli az agyunk mint érdekes ingert, 
- ami nem illeszkedik ehhez, az megy a levesbe,
- vagy valahogy úgy csűri- csavarja az agyunk, hogy mégiscsak illeszkedjen, ezzel viszont veszít az eredeti jelentésből. Az ilyet nevezzük logikai torzításnak. (Lásd éppen futó sorozatuk a logikai bakugrásokról)


Itt jön a bökkenő: a könyv vagy az előadó nem tudja, hogy épp miként értelmeztük félre a kapott információkat. Mivel nem folytatunk párbeszédet egy könyvvel, nem kér lépten-nyomon külön-külön mindenkitől visszajelzést az előadó, 
- így nem is áll módjában szaktudása segítségével rávilágítani a ránk jellemző torzításokra, 
- és nem tud pont a mi érveinket elővéve a realitás irányába terelni, 
- illetve a tisztánlátás elérésének olyan technikáját sem tudja megtanítani nekünk, ami a mi személyes problémánkra specifikus lehet. Nem ugyanaz és nem ugyanakkor fog használni nekünk, mint valaki másnak.

4. A KÖNYV CSAK EGY CÉLT JELÖL KI, míg

A PSZICHOLÓGUS MEGTANÍTJA,

HOGYAN ÉRJÜK EL AZT, HOGY

ÖNMAGUNK PSZICHOLÓGUSA LEGYÜNK

Legjobb esetben is csak egy jó célt tud kijelölni az ismeretterjesztő írás, azonban az ügyben, hogy hogy érjük el, nemigen leszünk kisegítve.

Talán mindenki érzett már olyat, hogy pontosan tudja, hogy mit hogyan “kellene” csinálni, ám ennek ellenére legtöbbször nem ennek megfelelően járunk el, hiszen régi beidegződéseinkkel átitatott zsigereink teljes erőbedobással tiltakozhatnak. 

Ahogy problémáink, élményeink ránk jellemzőek, úgy ránk jellemzőek az ellenük bedobandó stratégiák is. 

Hiába tudjuk beazonosítani, hogy pl. ha domináns ember közelébe kerülünk, bekapcsol az a szűrő az agyunkban, hogy az ilyen emberrel szemben esélyünk sincs az akaratunk érvényesítésére, (tehát gyermekkori élményeinkben gyökerező behódolás sémánk lesz aktív),

és hiába tudjuk azt is , hogy ilyenkor hajlamosak vagyunk ráhagyni a másikra mindent,

ez a tudás önmagában nem lesz elég, hogy üzembiztosan felismerjük, mikor kapcsol be a séma,

ahogy nem fogjuk tudni azt sem, hogy mikor felismerni véltük, akkor valóban ez kapcsolt-e be vagy más,

és nem tanuljuk meg annak a technikáját sem, hogyan álljunk ki megfelelő módon a saját érdekeink mellett. 

Sok minden van, amit nem lehet könyvből és előadásból megtanulni: hogy hol kell korrigálni, milyen egyéb problémákkal függ össze az eredeti gond, csak akkor derül ki, ha van, aki az “teljesebben” működés készségét jó “edzőként” megtanítsa nekünk. 

Úszni sem könyvből tanulunk, ahogy síelni sem, a pszichológiai fejlődés sem működik másként.

Összességében tehát: ha önfejlesztő könyveket olvasunk vagy előadásokat hallgatunk, 
1.) tartsuk észben, hogy nem kell mindent gondolkodás nélkül elhinni
2.) ha igazán szeretnénk fejlődni, változtatni annak érdekében, hogy elégedett(ebb)ek legyünk életünkkel, forduljunk szakemberhez!

Írta: Böhönyey Márta és Tóth Melinda