“Nem az vagyok, ami megtörtént velem.

Az vagyok, amivé válni akarok.”

Illés mindig a lehető legjobban akarja ellátni a feladatát, az elvárásoknak maximálisan megfelelve. Főnöke azonban nem egy dicsérgetős fajta, és akkor még finoman fogalmaztunk. Egy alkalommal olyannyira leteremti, hogy szinte köpni-nyelni nem tud. Álmatlan éjszakákon át azon tépelődik, vajon mit rontott el ennyire, hogy így magára haragította nagy szakmai tekintélynek örvendő főnökét.

Juli minden vágya a szerető család. Feri, akivel már a gyermekvállalást tervezgetik, egyszer csak lebukik, hogy több ízben megcsalta. Feri szerint Juli felfújja az egészet, és amúgy is fölöslegesen idegeskedik mindenen, úgysem talál más férfit, aki gyereket akarna tőle. Juli abbahagyja a Ferivel való vitatkozást, próbál helytállni, mint rendes feleség, majd pszichológushoz fordul, hogy stresszességét kezeltesse.

Kati az iskolai menzán eszik. A konyhás néni lesajnáló megjegyzéseket tesz rá, hogy milyen ügyetlenül viszi a tálat és hogy folyton elfelejt valamit, amit a többiek számára az asztalhoz kéne szállítania. Kati otthon alig meri elmondani szüleinek a dolgot, de mindig, amikor neki kell kiosztania a többieknek az ételt, gyomorgörccsel megy iskolába, előre fél, hogy megint rosszul fog csinálni valamit, amilyen ügyefogyott.

Karcsi vállalkozni szeretne, ezért kénytelen hivatali ügyeket intézni. Azonban az ügyintézés nem gördülékeny, az ügyintéző kisasszony pedig látványosan fancsalog, mikor Karcsi kerül sorra. Egyáltalán nem segítőkész, húzza a száját. Karcsi nem az a fajta, aki másokra hárítja a felelősséget, gondolkozni kezd, mi rosszat tett, amiért ezt kapja? Nem elég hangosan köszönt? Nem mosolygott eleget? Illetlenül fogalmazott? Nem eléggé öltözött ki?

“Biztos azért bánt, mert megérdemlem”

A felsorolt példák szereplői egyformák a tekintetben, hogy

magukat okolják azért, ahogy mások bánnak velük.

A baj ott van, hogy megragadtak egy féle magyarázatnál, annál, amit a másik viselkedése számukra sugall. 
Nem hallgattak saját belső mércéikre sem.

Általában jól tesszük, ha gyanút fogunk, ha hirtelen elszomorodunk vagy feldühödünk, mert valamiről 100%-osan meg vagyunk győződve.
Ilyenkor általában valamilyen gondolkodási csűrcsavar áldozatai vagyunk, ezért jól tesszük, ha bekapcsoljuk józanabbik eszünket.

A trükk: a nézőpont megfordítása

Általában jóval objektívebben látjuk a helyzeteket, ha

1.) arra gondolunk, hogy ha egy jó barátunk hasonló helyzetbe kerülne, mint mi, lenne-e okunk azon kívül, hogy valaki bántotta, másból is arra következtetni, hogy a barátunk hibázott?

Illés pl. ha Petire, a legjobb barátjára gondolna, automatikusan azt vizsgálná meg először, hogy Peti elvégezte-e a dolgát, és ha igen, máris nem érezné jogosnak a letolást.

2.) Megvizsgálhatjuk azt is, hogy a hibázáson kívül mi mindenről szólhat még a helyzet?

Karcsi észrevenné, hogy szinte mindenki botlott már morcos ügyintézőbe, és ha másvalakiről van szó, előbb gondolja, hogy az ügyintéző nincs kiteljesedve munkájában, azért dühös saját választása helyett a világra, mintsem, hogy az amúgy jófej és illedelmes haverja bármi rosszat csinált volna.

3.) Emellett az is segít tisztán látni, ha elképzeljük, ha mi lennénk valakinek a főnöke/ párja/ konyhás nénije/ ügyintézője, bánnánk-e így egy alkalmazottunkkal/ párunkkal/ gyerekekkel/ ügyfelünkkel bármilyen körülmények között.

Erre rendszerint rávágjuk, hogy mi sosem bánnánk így mással! 

Tehát kettős mércével mérünk!

Ha mi üvöltözünk, mi vagyunk a hibásak, 
ha más üvöltözik velünk, ellenben nem más: az üvöltöző, 
hanem megint csak mi vagyunk a hibásak. 

De melyik logika szerint ítéljünk igazából?

Többnyire a másokról alkotott ítéleteink a pontosabbak.
Különösen a magunkra vonatkozó következtetéseink attól függően változnak, hogy milyen végkövetkeztetésre “akar” az agyunk kilyukadni.
Kis ferdítés, kis csúsztatás, és máris “kiderül”, hogy alapvetően hiányosak, hibásak vagyunk.
Minden út Rómába vezet.

A ferdítések a logikai torzítások,
“Róma” pedig az a kép, ami kisgyermekkorunk óta kimondva vagy gyakrabban kimondatlanul él a fejünkben magunkról, az emberi viszonyokról és a világ működéséről.

Ám mindennek tetejébe sokszor azt is elfelejtjük, vagy meg sem tanultuk, hogy ha hibát követett el valaki, ha se, senki nem érdemli meg, hogy pl. üvöltözzenek vele, hiszen minden embert megillet a tisztelet. Függetlenül attól, hogy ezzel a másik fél egyetért-e vagy sem.

Pl. Illés főnökének megvan a lehetősége, hogy alkalmazottjait írásban figyelmeztesse, majd többszöri figyelmeztetés után legálisan elbocsájtsa, ha elégedetlen a munkájával. 
Ezen fázisok ideje alatt azonban mindvégig szükségtelen és helytelen az üvöltözés! 

Az üvöltözés tehát nem azt minősíti, akivel ezt teszik, (még ha hibát is követett el), hanem azt, aki sértő dolgokat vág a másik fejéhez, fittyet hányva a másik jogaira. 
És igaz ez 
a megcsalásra, 
a másik lekicsinylésére, 
sértegetésére
de a testi bántalmazás bármilyen szintjére és formájára is stb.

Hogy milyen jogok illetnek meg mindenkit a másik emberrel való kommunikáció során, arról az un. Asszertív jogok szólnak.

Az asszertivitás nem más, mint egy nyílt, őszinte ám mások jogait, érzéseit tiszteletben tartó kommunikációs forma, ami mindezek mellett a leghatékonyabb is, hiszen segítségével a agresszívan kommunikáló emberek is "leszerelhetők".

Függetlenül attól, hogy korábban milyen szemlélettel találkoztunk, minden embert egyenlőképpen megilletik az alábbi jogok.

1. Jogod van ahhoz, hogy önmagad dönts viselkedésed, gondolataid és érzéseid felől, és felelősséget vállalj a következményekért.

2. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked, és mi nem. 

3. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.

4. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el - és vállald a következményeket.

5. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak, és komolyan vegyenek.

6. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.

7. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd, “nem tudom”.

8. Jogod van ahhoz, hogy amiért fizetsz, azt meg is kapd.

9. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet (Ne azért, mert félsz, hanem mert úgy döntöttél! Pl. az állandóan engem ócsároló, gyanusítgató főnökömmel szemben mindig asszertívan kiálltam magamért, viszont felmondtam, és 2 nap van vissza a munkából, úgy döntök, hogy nem állok le vele vitatkozni mert kár neki mondani, nem leszek tőle előrébb, de nem is idegeskedek rajta.)

10. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj.

11. Jogod van ahhoz, hogy kérjed, amit szeretnél.

12. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől, beleértve az orvosokat is.

Ezek a jogok jó vonalvezetőül szolgálnak ha az után is bizonytalanok maradnánk, hogy a másik helyébe képzeltük magunkat.

Ha a leírtak bevetése után is még hatékonyabb haladásra vágyunk, forduljunk szakemberhez!

További logikai bakugrásokról olvashatsz az alábbi cikkekre kattintva:

Fekete-fehér/ szélsőséges gondolkodás
Katasztrofizálás avagy miért festjük az ördögöt a falra
Túláltalánosítás
Címkézés/ megbélyegzés


Írta: Böhönyey Márta és Tóth Melinda