Előző cikkünkből megtudhattátok, miért és hogyan tud veszélyes lenni egy pszichoszakember nyilatkozata, most pedig abban segítünk, hogy hiteles információkhoz és szakszerű segítséghez jussatok az által, hogy megtanuljátok felismerni a kóklerség és a csúsztatás jeleit.

Mi lehet gyanús? Mit tartsunk szem előtt az óvatosság kedvéért?

1.) Azonnali megoldást akarok! Egy (pár) alkalom, és megváltozik az életed?

vs. Lelki problémára nincs instant megoldás!

Ha egy élethelyzet nagyon gyötör, ha változtatni akarunk, leghőbb vágyunk, hogy varázsütésre megváltozzon minden. Pontosan ezt az igényt lovagolják meg egyes állítólagos “gyógyítók”, akik ugyanannyira akarnak gyorsan sok pénzt keresni, mint mi gyógyulni. A beavatkozás valóban gyors lesz, de még ha némi fellendülést is tapasztalunk,  kétséges, hogy megérte-e az árát.

Az első vagy első pár ülés akkor is okoz fellendülést, ha lelkiismeretes szakemberrel van dolgunk, ezt nevezi a szaknyelv “terápiás mézesheteknek”. Egy párkapcsolat kezdetén vagy a valódi mézes hetek alatt is idillikusnak látunk mindent, viszont ennek az oka főként az, hogy bizonyos problémák még nem kerültek a  felszínre, ahogy az sem derült ki, hogy s mint tudnánk megoldani azokat. A terápia során is lényeges kérdések maradhatnak rejtve pár alkalmat követően, hiszen jellemző, hogy az ember csak akkor rukkol elő a valódi, mély problémájával, akkor “ugrik egy szintet”, ha a könnyebben kezelhetőkön túl van. A kezdeti pár alkalom alatt még nem derül ki, hogyan változik az ember hangulata, kitartása az idő múlásával, és szintén nem derül ki, hogy azt a problémát amivel kapcsolatban felismerésekre jutott, meg is tudja-e oldani önállóan, vagy pedig elakad, és az sem, hogy a későbbiekben “üzembiztosan” tud-e kapcsolni és újonnan tanult módszerek segítségével problémamegoldani ha arra van szükség.

Nincs mese, időt és energiát igényel, hogy szembenézzünk nehézségeinkkel, megértsük, miért épp az adott dolog okoz problémát, hogyan mutatkozik ez meg mindennapjainkban, mik azok az ördögi körök, melyekbe akaratlanul, újra meg újra belesodródunk. Szintén idő a megoldást megtalálni, és azt a való életben kivitelezni és begyakorolni.

Tehát ha valaki egy alkalom erejéig (lehetőleg jó drágán) fogad, és akkor megmondja a “tutit”, biztosra vehetjük, hogy pénzünket az ablakon dobtuk ki. Lehet, hogy mondott egy- két találó dolgot (éveken át ezt tanulta, valószínűleg átlátja, mi a bajunk), lehet, hogy mondott megoldásnak tűnő megoldást, de arra a képességre, hogy az életünkben időről időre felmerülő problémákat megértsük, és önállóan megoldjuk, semmiképp sem tanított meg. Rosszabb esetben pedig elmondta, hogy pipogya alakok vagyunk, és azonnal változtassunk. Ha erre képesek lennénk, nem kerestük volna fel ugyebár.

2.) Honnan is tudnám, kihez forduljak, nem értek hozzá. Aki (pl.) tapasztalt doktorosan/doktornősen néz ki, ahhoz megyek.

vs. A látszat csalhat! Kedves, rendes, jóindulatú, tapasztalt szakemberek is lehetnek

szakmaiatlanok.

Akár ha valamilyen szakit kell kihívnunk, akár ha orvoshoz, segítő foglalkozású szakemberhez fordulunk, gondot jelenthet, hogy mi alapján válasszunk, hiszen látatlanba nehéz megítélni, ki hogyan dolgozik. Ahány ember, annyi szempont szerint választ, de egy dolgot érdemes az eszünkbe vésnünk: Ne a látszat, hanem a józan ész vezéreljen! Elsőre nem igen tehetünk mást, mint egy benyomásaink alapján meggyőző szakemberhez beállítunk, de ha már jártunk nála egyszer- kétszer, ne felejtsünk el újra mérlegelni! Gondoljuk át, hogy megoldást jelent-e a problémánkra, amit hallottunk, ne vaktában, hanem józan eszünk alapján járjunk el.

Mihez viszonyítsunk?

A minőség:

Az első alkalom általában többek között arról szól, hogy elmeséljük a problémánkat, a szakemberrel pedig körüljárjuk ennek körülményeit. Ám fogjunk gyanút, ha “gyógyítónk” az első 4-5 alkalommal csak feltérképezi a helyzetet. Egy jól végzett pszichológusi konzultáció kisebb-nagyobb felismeréseket kell, hogy hozzon, már az elején azt kell éreznünk, hogy a szakember jól érti a egy-egy problémánk természetét és a működésünk egyes elemeit, és történik is valami, megtanít valamit máshogy értelmezni, kezelni. Persze egyéne válogatja milyen gyorsan haladunk, vagy mennyire tudunk megbízni a pszichológusunkban, de egy-két felismerés, egy-két kisebb változtatás már az első alkalmak során be kell, hogy következzen. Ha nem, az a szakember hibája és nem a miénk. Ne féljünk váltani.

A mennyiség:

Ugyancsak nem felel meg a szakma szabályainak, ha a szakember rendszeresen nem jelenik meg, vagy lemondja az alkalmakat;  és nem fogunk érdemben javulni akkor sem, ha csupán havi egy találkozóra kapunk időpontot már az első időkben.

Reméljük, hogy sikerült felhívnunk a figyelmet arra, hogy a szakemberek által mondottakat is érdemes józan ésszel mérlegelni! Felmerülő kérdéseiteket, meglátásaitokat szeretettel várjuk!