“Remélem, nem vagyok trollakodó!”
Ez meg mi? Troll köpött a levesedbe? Netán Te magad vagy a köpködő troll?
A blogbejegyzések alatti bántó megjegyzések - mi több nem ritkán kisregények - gazdái sokszor fantázianevek mögött bújkálnak.
De kik ők valójában? Mi mozgatja őket?
És legfőképp hogyan trolltalanítsunk?
Íme a szakértői vélemény:
Miért pont a trollkodás?
-
Mindenki könnyebben mond rosszat valakiről, ha az nincs a szobában, hiszen senki sem szereti, ha visszanyal a fagyi.
-
Az internet ideális közeget biztosít ahhoz hogy kilétünk kitudódása nélkül tegyünk rosszindulatú megjegyzéseket.
A másik háta mögött időnként mindenki beszél, az internetet adta lehetőségekkel mindenki élhet, mégsem lesz mindenkiből troll. Mi a közös azokban, akik hajlamosak trollként kommentelni?
A TROLLOK VALÓDI ARCA
A tudományos kutatások tanúsága szerint a trollkodókban az alábbi 4 vonás a közös:
-
szadizmus: a trollnak örömöt okoz a másik megalázása, leszólása, sértegetése, provokálása stb.
-
nárcizmus: a trollok általában úgy nyilatkoznak, mintha az objektív igazság tudói lennének, ellenvéleményt nem tűrnek, arra érdemben nem reagálnak, pökhendi erőszakossággal sulykolják igazukat
-
machiavellizmus: a trollokat gátlástalanság jellemzi, nem ódzkodnak semmilyen bántó, személyeskedő, oda nem illő szövegtől, céljuk elérésében semmi sem akadályozza őket
-
antiszocialitás: a trollok nem élik bele magukat a másik helyzetébe, nem éreznek lelkiismeret- furdalást, nem gondolkoznak azon, hogy nekik hogy esne, ha pl. érdekesnek, építő jellegűnek szánt írásukat gondolkodás nélkül lehordanák. Ezzel együtt lehetnek akár jó modorú, vonzó és spontán személyiségek is, nem feltétlen hülyeség amit írnak, inkább az empátia teljes hiányával van problémájuk. Jellemzi őket, hogy hamar elunják magukat az életben, ezért kell valami impulzus (pl. a trollkodást lehetővé tevő írás/ kép), mely újra “lelket önt” beléjük -legalábbis átmenetileg.
Ezek a kutatások inkább a trollok viselkedéséről szólnak, de a troll is ember, nyilván olyat csinál, amely valamilyen szempontból jó neki. Lássuk, mi motiválhat troll- viselkedésre!
MI A JÓ A TROLLKODÁSBAN?
JÓ, HOGY MEGVEREGETIK A VÁLLAM!
Elképzelhető, hogy azért trollkodunk, mert vágyunk egy konkrét valaki vagy legalábbis egy anonim olvasó elismerésére. Hogy pl. okosnak, tájékozottnak, érdekesnek lássanak, olyasvalakinek, akinek van saját véleménye.
Ha így van, gondoljunk bele, hogy mennyire kapjuk meg ezt a valós életünkben?
Szüleink elismertek?
Mostani környezetünk elismer?
Mit tehetnénk, hogy az anonim kommentelő elismerése helyett valós emberek tiszteletét kapjuk?
És főként mit tehetnénk, hogy saját magunk tiszteletét elnyerjük?
JÓ, HOGY VAN HOVÁ TARTOZNOM!
Ellenvéleményünk hatására mondjuk hárman velünk együtt, ketten ellenünk hőbörögnek. Remek! Máris úgy érezhetjük, hogy van egy csapatunk, van egy közös ügyünk, és ezért harcolunk az ellenállókkal szemben, összetartón.
Ez viszont csak egy percekig tartó illúzió, nem a valóság. Min lenne érdemes változtatni a mindennapjainkban ahhoz, hogy úgy érezzük, tartozunk valahova?
JÓ, HOGY BÜSZKE LEHETEK MAGAMRA!
Előfordulhat, hogy nem csak annak örülünk, hogy van olyan is, akinek tetszik, amit írtunk, hanem mindezektől függetlenül nekünk magunknak büszkeség, hogy ilyen jól sikerült megmondanunk a frankót. Egy eltalált komment megírása után valahogy értékesebbnek érezzük magunkat.
Kérdés viszont, hogy ezt miért kell bizonygatunk, és világgá kürtölnünk? Vadidegeneknek, akik ráadásul fél perc alatt átfutják alaposan átgondolt és megfogalmazott irományunkat... Hogyan kellene élnünk/ gondolkodnunk ahhoz, hogy kommentek ide vagy oda, értékesnek érezzük magunkat?
JÓ, HOGY MÁSOK FÖLÉ KEREKEDHETEK!
Élvezhetjük azt is, hogy felébe kerekedünk másoknak, mi győzünk, mi vezetünk másokat.
Ez esetben kérdés, hogy miért mások jelentik a legfőbb viszonyítási alapot, miért nem a saját céljaink.
A mindenkinél jobbnak levéssel az a baj, hogy csupán illúzió:
-egyrészt mert elérhetetlen (mindig lesz feljebb és lejjebb is),
-másrészt mert önmagában az, hogy xy-nál jobb, még senkit nem tett boldoggá.
Valós sikerélménnyel kecsegtet viszont, ha olyan tevékenységekkel töltjük az időnket, amelyek anélkül is elégedetté tesznek, hogy méricskélnünk kellene, kinél miben vagyunk jobbak vagy éppen rosszabbak.
JÓ, HOGY HELYREIGAZÍTHATOM A PONTATLANOKAT!
Ha azért trollkodunk, hogy ne hangozzék el a világban tökéletlen állítás, érdemes mérlegelnünk, hogy nem vagyunk-e túlzottan is szigorúak, könyörtelenek, nem csak egy- egy bejegyzés írójával, hanem magunkkal és életünk szereplőivel szemben is.
Az emberi produktumok ritkán tökéletesek, mi több emberi mivoltunkba bele van kódolva valamekkora hibaszázalék (arról nem beszélve, hogy a gépek is el szoktak romlani).
Pl. akkor is lehet egy írásban jó gondolat, ha van benne 2 helyesírási hiba is.
Kérdés, hogy nem lenne-e érdemesebb elgondolkozni az olvasottakon, mint megjegyezni, hogy valahol rövid az “i” hosszú helyett.
Ugyanígy az életünkben: nem lenne jobb meglátni és méltányolni a pozitívumokat, mint szűrni a hibákra, és szapulni magunkat, ha 100 helyett csak 90 százalékot nyújtottunk aznap?
JÓ, HOGY IGAZSÁGOT TEHETEK!
Idegesíthet, hogy “dehát ez nem így van!”, sürgető érzés vehet rajtunk erőt, hogy helyrerakjuk azt, aki “rosszat” gondol, s végre “igazságot” tegyünk. Márpedig akivel nem értünk egyet, annak büntetés jár - gondolhatjuk.
No de mióta érezzük, hogy legalább virtuális kezünknek folyton készenlétben kell lennie, hogy lesújtson arra, aki szerintünk nem jót mond?
Emlékezzünk vissza, velünk mennyire voltak lazák vagy merevek szüleink, amikor teljesítményünket, kisebb-nagyobb hibázásainkat, ügyetlenségeinket, baklövéseinket értékelték? Mérlegelték a szándékot is vagy csak a hibára figyeltek? Nem követte-e az érdemeltnél nagyobb megtorlás az apró-cseprő vétkeinket? Milyen érzés volt a gyermeküknek lenni?
Akarunk ilyen “szülei” lenni kommentjeink olvasójának?
De az is elég, ha csak magunkra gondolunk: nem lenne jobb rugalmasabbnak, felszabadultabbnak lenni, ahelyett, hogy folyton azt figyelnénk, ki mit vét, és sietnénk a körmére nézni?
Ezek talán a leggyakoribb okok a trollkodás hátterében. Ezek közül egy vagy több, vagy egy fel nem sorolt indok is hajthat, embere válogatja.
Ami viszont mindezekben közös:
A TROLLKODÁS = FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ
Általában tudattalanul azért trollkodunk, mert a való életben hiányzik valami. A hiány pedig fájó.
A kellemetlen érzéseket senki nem szereti átélni, így sokak “bevált” stratégiája, hogy homokba dugják a fejüket. Ezzel elkerülik ugyan, hogy szembesüljenek kellemetlen érzéseikkel, de valódi megoldás nem születik problémáikra, ellenben napolódik annak megoldása. Végtére is magunk alatt vágjuk a fát, ha halogatunk.
A trollkodás nagyon cseles, mert még úgy is érezhetjük, hogy csináltunk valamit. De nem.
Inkább olyan ez, mint mikor valaki bánatában, figyelemelterelés gyanánt eszik/ alkoholizál stb.
Ami azt illeti, aki teljes életet él, (ami nem összetévesztendő a tökéletessel) jól érzi magát a bőrében, az nemigen érez késztetést trollkodni.
Lehet ugyan, hogy néha felhúzza magát az olvasottakon, és dühödten odaír valamit a cikk alá vagy nyugodtan kifejti ellenérveit, de soha nem az a célja, hogy megbántsa, megalázza a másikat vagy statuálja saját felsőbbrendűségét, esetleg hogy simán csak ellenkezzen. Egyszerűen azért, mert nincs rá szüksége, köszöni, jól van.
Ezt könnyen le is ellenőrizhetjük: gondoljunk bele, hogy ha most jönne az aranyhal, mit kívánnánk, miket változtasson az életünkön. Ha mindent megkapnánk, amit szeretnénk, ugyanennyi időt töltenénk trollként? Vagy valami egészen mással foglalkoznánk?
Mik lennének a kívánságaink? Elérhetjük ezeket, vagy legalábbis ezek egy részét saját erőnkből, aranyhal nélkül is? Mit tehetnénk érte a trollkodás alól felszabadított óráinkban?
És végezetül… SEGÍTSÉG TROLLTÁMADÁS! HOGYAN REAGÁLJUNK?
- Bántó?- Hogyan ne vegyük magunkra, amit a troll mond!
A troll kommentje nem nekünk szól, hisz a troll nem ismer, illetve nem is írásunknak (sokszor nem is függ össze vele), csak az ellenkezésnek.
Ha hisszük azt, amit leírtunk, ha tetszik az a kép, amit posztoltunk, miért számítana, hogy egy vadidegen, aki ráadásul kedvét leli a céltalan hadakozásban, mit gondol róla?
A troll nem az anyánk/párunk/életünk fontos szereplője/szóba hozott témánk szakértője, csak egy neten elharapózó jelenség képviselője. Viselkedését sem mi váltjuk ki, kritikája és annak formája sem rólunk szól, hanem lelki problémák és technikai lehetőségek találkozásáról.
Ha viszont egy troll kapcsán is olyan intenzitással érzünk szégyent, kételyt stb., mintha egy fontos ember utasítaná el egész személyünket, az már fontos információ lehet saját magunkról. Ha pl. egy apró kritikára az a gyermekkori érzés kapcsol be, amit akkor éreztünk, mikor anyánk megvonta a szeretét, csak azért, mert 4-es lett a dolgozatunk, akkor ezt az élményt még nem dolgoztuk fel, és beidegződésként kapcsol be, hogy értéktelenek vagyunk, amint hozzánk szól egy troll.
Ha úgy látjuk, hogy az indokoltnál érzékenyebben reagálunk a trollkommentekre, érdemes lehet szakembert felkeresni, aki segít elsajátítani, hogyan kell a valóságra reagálni ahelyett, hogy régi helyzeteket élnénk át újra.
Reméljük ezen a ponton megnyugtattuk azokat a trollokat, akik azt hitték, hogy csak nekik javasoljuk a pszichológust, várjuk továbbá az “ezek szerint mindenki menjen pszichológushoz, valamiből a pszichomókusnak is élnie kell” típusú hozzászólásokat:D
- Ennek meg mi baja? - A trolltól empátiát várunk, legyünk hát mi is empatikusak - saját érdekünkben is!
Nem értjük, miért ilyen érzéketlen a troll, miért nem gondol bele abba, hogy megbánthat minket.
Gondoljunk bele mi az ő helyzetébe: ahogy a 2-es pontban bemutattuk, a troll valószínűleg nem egy életével elégedett valaki. Nem rosszindulat, hanem boldogtalanság szüli a viselkedését. Ha rosszindulatú is a megjegyzése, az csak a tünet, a probléma gyökere az elégedetlen ember.
Ha ebbe belegondolunk, azon kívül, hogy fejlődik az empátiánk, máris okafogyottá válik szégyenünk, kétkedésünk, haragunk stb. Miért húznánk fel magunkat valakin, akiből saját bánata beszél? Miért vennénk magunkra a kritikáját, ha nem is rólunk árulkodik?
- Mit tehetnék?- Ne etesd a trollt!
A fentieken túl pedig tarthatjuk magunkat a már sok helyen olvasható javaslathoz: ne etesd a trollt! Hiszen a troll ott trollkodik, ahol célt ér, és sikeresen felhúzza a másikat. Ha nem reagálunk, nem fogunk jó célpontnak tűnni!
A téma kapcsán szeretettel várjuk minden kedves troll és nem troll kérdését, hozzászólását!:)