Ezen a héten arról olvashattok, hogy mit lehet tenni önbizalmunk fejlesztéséért!
Mi köze az önbizalomnak a csőlátáshoz?
Ha keveset hiszünk magunkról, azokat a helyzeteket, vagy egy adott helyzetnek azt az aspektusát fogjuk meglátni, amiben kudarcot vallunk. Ha jó dolog történik velünk, a szerencsének tulajdonítjuk, ha rossz dolog, nem látjuk meg a többi tényezőt, csak a saját hibánkat. Ez pedig tovább erősíti bennünk a hitet, hogy “lúzerek” vagyunk. Így sodor az alacsony önbizalom - ahogy a pszichológiai problémák általában- könnyedén ördögi körbe.
Például:
Ha sikerül megszereznünk a jogosítványt, jó esetben büszkék vagyunk magunkra, megveregetjük a saját vállunkat, örülünk a sikerünknek. Nem így érzünk viszont, ha alacsony az önértékelésünk: ez esetben elképzelhető, hogy azt bizonygatjuk, hogy csak szerencsénk volt, lágyszívű volt a vizsgáztató, és alig volt forgalom. Tehát nem a mi érdemünk a siker, nem mi felelünk érte.
Annál inkább mi felelünk a rossz dolgokért: pl. ha dühös ránk a párunk, elkönyveljük, hogy ennek egy oka van, nevezetesen, hogy rossz férjek/ feleségek vagyunk vagyunk, és eszünkbe sem jut, hogy streszes időszakot él át, nagy a munkahelyi nyomás, ránk zúdítja feszültségét, amit utóbb ő maga is be szokott látni és megbánni. Tehát első gondolatunk szerint nem oszlik meg a felelősség, ami történt, teljes egészében a mi hibánk.
Ha nem bízunk magunkban kellőképp, olyan, mintha egy szűk csövön keresztül látnánk, ami csak a “bénázásunk” bizonyítékait mutatja, a világ további része pedig takarásban marad.
Perspektívánkat viszont könnyedén tágíthatjuk és objektívebbé tehetjük egy tortadiagram segítségével!
Rajzoljunk fel egy kört, és jelöljük méretarányos szeletekkel, hogy sikerünkben/ sikertelenségünkben mi minden játszott közre. Pl. mekkora szerepe volt a szerencsének, mekkora a felkészültségünknek, mekkorra a nyugalmunknak stb.
Figyeljünk arra, hogy az összes lehetséges szempontot vegyük számításba!
Miután sikerült mérlegelni, hogy miért és miért nem vagyunk felelősek, tehát mi az, aminek kapcsán elégedettek vagyunk magunkkal, és mi az, ahol sikereink mellett valóban hibáztunk is, figyeljük meg, hogyan változik a hangulatunk ahhoz képest, mint amit első automatikus gondolatunk idején éreztünk.
Elképzelhető, hogy segítene, ha rendszeresen végiggondolnánk ezeket a szempontokat?
